Hány nap szabadság jár a munkavállalónak egy évben?

A munkavállaló minden munkaviszonyban töltött naptári évben jogosult úgynevezett rendes szabadságra, amely alapszabadságból és pótszabadságból áll.

Magyarországon az alapszabadság mértéke évi 20 munkanap, ami minden munkavállalót egyformán megillet. Ez a szabadság jár minden dolgozónak, életkortól, tapasztalattól, munkakörülménytől vagy akár a munkaidő hosszától függetlenül, legyen szó részmunkaidős vagy teljes munkaidős foglalkoztatásról. Minimum ennyi szabadság mindenkinek jár egy évben. Erre az alapszabadságra jönnek a pótszabadságok különböző jogosultságok alapján.

A pótszabadságok járhatnak: az életkor alapján, a szülők számára, extrém munkakörülmények esetén, vagy fogyatékkal élő munkavállalóknak. Most ezeket járjuk körbe!

A szabadság mértéke és típusai

Az Mt. szerint a munkavállalónak alapszabadság és különböző pótszabadságok járnak. Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely az életkor előrehaladtával növekszik:

• 25 éves kortól: +1 nap
• 28 éves kortól: +2 nap
• 31 éves kortól: +3 nap
• 33 éves kortól: +4 nap
• 35 éves kortól: +5 nap
• 37 éves kortól: +6 nap
• 39 éves kortól: +7 nap
• 41 éves kortól: +8 nap
• 43 éves kortól: +9 nap
• 45 éves kortól: +10 nap

Ezen felül pótszabadság illeti meg a munkavállalót bizonyos esetekben, például gyermekek után pótszabadságok és a szülői szabadság, vagy veszélyes munkakörülmények között végzett munka esetén. 

A szülői szabadság igénybevételének feltétele, hogy a munkaviszony egy éve fennálljon. A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár. A gyermekek után járó pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődik vagy szűnik meg, akkor őt időarányos szabadság illeti meg. 

A szabadságokat teljes mértékben ki kell adni-venni, pénzben csak a munkaviszony megszűnése esetén váltható ki. 

A szabadság kiadásának időzítési szabályai

A szabadság kiadásának rendjét az Mt. szigorúan meghatározza. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a szabadság kiadásának rendjéről alapvetően a munkáltató dönt. Azonban a munkavállalónak is van beleszólási joga bizonyos keretek között. 

A legfontosabb szabályok a következők:

Kiadás időpontja: A szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló évente egy alkalommal legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ebbe a 14 napba beleszámítanak a heti pihenőnapok és a munkaszüneti napok is. A gyermekek után járó pótszabadságokat és a szülői szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, amennyiben azt legalább 15 nappal előre jelezte a munkáltatónak. 

Munkavállalói igény: A munkavállaló évente 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – saját maga által meghatározott időpontban vehet ki, feltéve, hogy azt legalább 15 nappal előre jelzi a munkáltatónak. A fennmaradó szabadságnapokat a munkáltató osztja be, figyelembe véve a munkavállaló érdekeit is.

Közlés határideje: A munkáltató a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legalább 15 nappal korábban köteles közölni. 

Kivételes esetek: Kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató módosíthatja a szabadság kiadásának időpontját, elhalaszthatja azt legfeljebb 60 nappal, vagy megszakíthatja a már megkezdett szabadságot. Ilyen esetekben a munkavállaló ezzel kapcsolatos kárát és indokolt költségeit a munkáltatónak meg kell térítenie. 
Következő évre halasztás: A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni, de különleges esetekben (például ha a munkavállaló tartósan beteg) a következő évre is átvihető. A munkáltató egyoldalúan is dönthet úgy, hogy az éves szabadság legfeljebb 25%-át a következő év első negyedévére halasztja. Ha a szabadság az esedékesség évében kezdődik, és legfeljebb 5 munkanap átnyúlik a következő évre, az még az esedékesség évében kiadottnak minősül. Ha a munkaviszony október 1-jén vagy azt követően kezdődött, a szabadságot a következő év március 31-ig lehet kiadni. Illetve a munkáltató és a munkavállaló közösen megállapodhatnak abban, hogy az életkor alapján járó pótszabadságot a következő év végéig adják ki. 

Milyen mértékben rendelkezik a munkáltató a szabadság felett?

Tehát a fentiek alapján a munkáltató az éves szabadság körülbelül 70-75%-a felett rendelkezhet, míg a munkavállaló a törvény szerint legalább 7 napot maga oszthat be. Ez azt jelenti, hogy például egy 30 éves dolgozó 23 napos szabadságából a munkáltató akár 16 napot is saját belátása szerint oszthat ki.

A gyakorlat és a munkavállalók lehetőségei

Bár a törvényes keretek adottak, a valóságban a munkáltatók sokszor rugalmasabbak, és a szabadságokat egyeztetve adják ki. Egy jó munkáltató igyekszik figyelembe venni a munkavállalók személyes igényeit, és lehetőség szerint rugalmasan kezelni a szabadságokat. Azonban előfordul, hogy bizonyos időszakokban, például év végi hajrá vagy szezonális munkák esetén, a munkáltató szigorúbb szabályokat alkalmaz, és csak korlátozottan engedi a szabadság kivételét.

A munkavállalók és munkaadók számára is az a legfontosabb, hogy tisztában legyenek a jogaikkal, és időben jelezzék szabadságolásokat egymás felé. Ha egy munkáltató nem tartja be a szabadság kiadására vonatkozó törvényi előírásokat, a munkavállalónak lehetősége van munkaügyi jogvitát kezdeményezni vagy a munkaügyi felügyelethez fordulni.

Milyen változások történtek 2025-ben? 

A MT szabadság témakört érintő változása az apasági szabadságra, vagy rövidebben az apaszabadságra vonatkozik. A 10 munkanap apasági szabadságra továbbra is a gyermek édesapja jogosult. 2025. január 1. után viszont az apasági szabadság legkésőbb a gyermek születését követő 4. hónap végéig vehető igénybe. Örökbefogadás esetén az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válásától kell számolni a 4 hónapot. 2025-ben tehát könnyítés történt: a korábbi szabályozás szerint az apasági szabadságot a gyermek születését követő 2. hónap végéig lehetett kivenni.

Egy másik 2025-ös törvénymódosítás is érinti az apasági szabadságot. Korábban a vezető állású munkavállaló esetén nem érvényesült felmondási tilalom, ha a munkavállaló apasági szabadságát töltötte, viszont 2025. januártól a munkáltató a vezető állású munkavállaló munkaviszonyát sem szüntetheti meg felmondással az apasági szabadság tartama alatt.

Összegzés

Összességében Magyarországon a szabadság feletti rendelkezési jog körülbelül 70%-ban a munkáltatónál van, míg a munkavállalók saját döntésük alapján évente legalább 7 napot vehetnek ki. A szabadságok kiadása kapcsán a munkáltatóknak törvényi kötelezettségeik vannak, és érdemes figyelembe venniük a munkavállalók érdekeit is. Egy kiegyensúlyozott munkáltató-munkavállaló kapcsolatban a szabadságok beosztása általában megegyezésen alapul, ami mindkét fél számára előnyös lehet.

Tehát a szabadságok megfelelő kiadása nemcsak jogi kötelezettség, hanem hozzájárul a munkavállalók elégedettségéhez és a munkahelyi légkör javításához is. A munkáltatóknak érdemes előre tervezniük és a jogszabályi előírásokat betartva kialakítaniuk a szabadságolási rendet, különösen a nyári időszakban, amikor a szabadságigények megszaporodnak – ebben tud segíteni a Holi szabadságkezelő platform.